könnyes szemű
toporgó újszülött
sebzett felhők
fölött
lábat lógatva
fel-
vagy éppen le-
akasztva
táncoltatja a szél-
karmolt
ráncolt kezeibe gyűrt
álmokba tűrt
rongykabátját
a szél
barátját
kitakarva vágyát
éltet váltja
enyészet
s hagyjuk az egészet
mert
ily elenyésző ki
elenyészlett
majd sírva fonják egybe sajgó lelkük
a holtakat könnyező szerelmek
2008. március 14.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.