gbaba31

 tényleg újból süt a nap, tompán kifürdeti szemembőla sótlan könnyeket...keserű tavasziéletörömködés,novemberig képzelt létezgetés... érkezés helyettkarácsonyiki-vérezgetés... 2008. április 07.

 tekergő holdfény járja be utunkat, kezem a vékony ujjakon,tovapereg a hűvös szél bőrünk ráncain.... lakom dunaparti emlék,játszó-terem...holmi talmi kelléka hold...pergetema hűtlen szelet összeráncolt ujjaink tétova szélein.... álmodott tekergés…

 éjjel matracom szélébe kapaszkodom szélre húzódom így menekülök meg a zuhanástólmajdhajnalban fáradt-zajos tekintetem cakkozott csuklókkal sínekre-gyűrt jajos tetemként figyelráds mindenekelőtt mittennél te hogy ne ígylegyen összekapaszkodnál velemnetán próbálnád…

 mikora senki földjénszáguldottam szakadtkopott otthonunkbautcák fáradt arctalan forgatagafeléegy magányos poros labdafeküdt az autópályátelválasztó senki földjén… hogy került oda?kihajították? nekem? lássam magam, mikor tovaszáguldok? 2009. február…

 ma elrebegek egy imát,éltünk fakó tele utánsuttogom újabb tavaszát,kiizzadt nyomorát száműzöm leporolható,telekörmölt sorokba... ma este álmot hozónringass kicsit, Zsuzsanna... 2008. február 19.

 könnyes szeműtoporgó újszülöttsebzett felhőkfölöttlábat lógatvafel-vagy éppen le-akasztvatáncoltatja a szél-karmoltráncolt kezeibe gyűrtálmokba tűrtrongykabátjáta szélbarátjátkitakarva vágyátéltet váltjaenyészets hagyjuk az egészetmertily elenyésző…

 időd, élted folyvást végletes –kapkodás vagy (,)üresjárat… borús a reggel,észre sem veszed… fejedbe ereszted a tárat… 2008. december 18.

 édes, hűs szerelmesem,hová lett tekinteted lázongó ragyogása?itt hagytál, te szem-telen,kikaparta az a némber, az a szuka... 2008. június 13. 

 elhagytak a szavak,a sárban tipródom,s hiába próbálom magam alá öklendezni őket... kaparom a padlót,véresre a falakat,ordítokszemélyi fogdám hangtalan-süket börtönőre felé,Isten?,majd kábán magam elé meredve szemlélem, ahogy ajtót nyitnak,még kisebb,még…