elhagytak a szavak,
a sárban tipródom,
s hiába próbálom magam alá öklendezni őket...
kaparom a padlót,
véresre a falakat,
ordítok
személyi fogdám hangtalan-süket börtönőre felé,
Isten?,
majd kábán magam elé meredve szemlélem, ahogy ajtót nyitnak,
még kisebb,
még feketébb,
még lyukasabb világűr tátong lelkem hasadékain,
szétfoszlott ruha,
álom,
maszturbálok fetrengő kínok közepette,
megtaposnak,
félve hagynak el az őrület svábbogarai,
menekülnek csöndesebb korallzátonyok felé,
mámoros-kisegér-csiklandozás,
aztán újra ütlegek,
ki vagy?, ki vagyok?
kucorgó nem-létezem-suttogás halálthozó férges menekvésben,
no-ww-here,
sehol, most itt, nem itt, most hol,
portálok, tele-portálok agyam rekeszeibe(n),
ilyen lehet a pokolutazás,
gennyes-vakaródzó-vérzéses sepsis Isten mennyországának tükörképében,
megrepedt üvegének szilánkos hologramja...
úristen, hol vagyok?---------------------------------
kikiki, menekvés, lelked kicsiny kovácsolt kapuja mögé rejtett országút hangtalan magánya,
gyertyafényes ablakod után kutatok, szárnyalok, kikiki, a pokol háta mögé, a nem-vagyok-egyedülbe-----
muzsika csengő trillái szobád ajtaja mögül,
szikrázó jövő,
teremtés,
meztelenség,
benyitok...
holtak vagyunk...
2008. január 29.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.