éjjel matracom szél
ébe kapaszkodom szél
re húzódom így menek
ülök meg a zuhanástól
majd
hajnalban fáradt-zaj
os tekintetem
cakkozott csuklók
kal sínekre-gyűrt jaj
os tetem
ként figyel
rád
s mindenekelőtt mit
tennél te hogy ne így
legyen összeka
paszkodnál velem
netán próbálnád ki
rángatni dormicum
tól fentanyltól kábult
lelkemet
tudnád merre szal
adj jobbra vagy balra
kiabálva hogy álljáll
jállj
meglehet hívnád a null
ahatnegyvenháromszornegy
venkilencet
elfordulnál odébbállnál
kicsit szorongva
még sosem siker
ült széttördelt sorokb
an étől emmig
kitakarnom magzatka
paratnyi fájdalmamat…
számat is leragasztanám…
2008. augusztus 14.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.