gbaba31

Délelőtt jólesett fázni egy kicsit a bevásárlóközpontban. Belépve a fotocellás ajtón, csak annyiban javult komfortérzetünk, hogy nem volt huzat. Igen, hideg volt, de jólesett. Azt éreztem, hogy értjük, mi történik, és mit lehet tenni. S lám, egy réteggel vastagabban öltözve, mégis akadálytalanul abszolváltuk az amúgy élvezeti skálánk alján toporgó bevásárlási tennivalókat.

Tegnap 4,7 millió köbméter gázt tudtunk szolgáltatni, szigorúan üzleti alapon három környező állam polgárai számára. Remélni tudom, délelőtti tapasztalatainkból úgy is tűnik, talán megértettük annak jelentőségét, hogy komfortérzetünk nem szignifikáns mértékű rontásával  - jelesül, hogy 22 helyett 20 Celsius-fokra fűtjük fel lakásunkat, esetleg éppen nem rontjuk férfias vagy nőies kisugárzásunkat levetett kabátunk ellenére is alsóbb testrészeink irányába csurranó-cseppenő izzadtsácseppeink jellegzetes illatával, miközben kétségbeesve próbálunk döntést hozni azzal kapcsolatban, hogy megengedhetünk-e még magunknak utoljára egy rúd zamatos téli szalámit (egyre kevésbé) - segítséget tudunk nyújtani.

A politika oldaláról szemlélve, az elmúlt hónapok legtöbbet emlegetett, releváns világgazdasági és külpolitikai történései jótékonyan homályba burkolták mostanra az elmúlt tavasz, nyár, koraősz politikai eseményeit. Immár 2009-et írunk, küszöbön az Európa Parlamenti választások, továbbá kikeletkor már 2010 tavaszára készülünk majd nagy elánnal, a jobboldalnak titulált politikai erők elhozzák a mandátumok többségét, mi pedig folyamatában szembesülünk a recesszió következményeivel, és azzal, hogy továbbra is megfeszített munkára lesz szükség ahhoz, hogy...mihez is?

Talán ahhoz, hogy a társadalom tagjainak individuális elégedettség-érzetének átlaga elérjen egy elfogadható szintet.

Bármennyire furcsa, ennek elérésében olyan látszólag apró, napi politikai döntések szubjektív értelemben is hozzájárulhatnak, mint ez a mostani. Egyéni szinten azt gondolom, érezzük ennek jelentőségét, szubjektív értelemben élvezzük jótékony hatását. Érezhetjük, vannak olyan értékeink, melyeket megoszthatunk másokkal, saját magunk megelégedésére is.

Működik. Az nyilvánvaló, hogy az elkövetkező évtizedek munkájának nem lehet másként nekifogni, hacsak nem ilyen elvek szerint. Sárba ragadt, tengelytörött szekerünk megindításához csakis olyan értékek teremtésével tudunk egyéni szinten is akár hozzájárulni (sőt, véleményem szerint individuális tetteink lehetnek csakis kiindulópontjai az értékteremtésnek), melyeket megoszthatunk, sőt csak ennek van értelme s lesz egyáltalán eredménye ebben a globalizálódott környezetben. A kultúrában, társadalomban, gazdaságban egyaránt.

Többet mosolyoghatunk, több mosolyt kapunk...